21 ápr

A „Karriermenedzsment” című előadás-sorozat keretében április 17-én Czibere Ibolya, a BTK, Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszék vezetője beszélt a karrierutak alakulásáról a nemek tekintetében.

A témát egy kis szociológiai háttérismertetéssel vezette be az előadó. A kezdetektől voltak különbségek férfiak és nők között. A két csoportot nem lehet homogénnek tekinteni. Egy beleszületett vagy örökölt státusz meghatározza az emberek életét. Emellett egy adott korszak gazdasági, jogi és kulturális környezete is erősen befolyásoló tényező.

A nemek közötti egyenlőtlenségek történelmi gyökerei Arisztotelész koráig is visszavezethetőek. Ő azt mondta, hogy az asszony befejezetlen férfi, aki egy alacsonyabb fejlődési fokon állt meg. A XIV. században a bolognai egyetem rendeletében kitiltották a nőket a kollégiumból. Ez a megkülönböztetés azonban még az 1900-as években is tartott. Marie Curie, Hedy Lamarr, Geraldyn „Jerry” Cobb, és Katherin Switzer: bennük az a közös, hogy mindegyikük olyan híres nő, akiket nemük miatt nem engedtek érvényesülni a „férfiak világában”. A XXI. századra szerencsére megjelent az esélyegyenlőség fogalma, ami előidézte azt, hogy a nők tanulhatnak és karriert építhetnek.

Az előadás további részében a karrier különböző vonatkozásairól beszélt Czibere Ibolya. A karriert hétköznapi értelemben úgy értelmezzük, hogy valaki vitte valamire. A felhalmozódott munkatapasztalatokat az egyén és a társadalom is értékeli, az egyén pedig folyamatos önvizsgálattal szükségletek, érzések, vágyak, tervek formájában értékeli életpályája történéseit. A társadalom oldaláról azonban a munkaerő-piac közvetíti a karrier értékét. Nagy hibának tekinthető, hogy a társadalom csak a fizetett munkaerő-piaci munkát tekinti karriernek, amelyből például kimarad a nők által végzett házimunka megbecsülése.

Megtudtuk, hogy a nők karrierigényei szempontjából 3 csoportba sorolhatók: vannak a „családkarrier-orientáltak”, a karrier elsődlegességét preferálók és a karriert a családi kötelezettségekkel megosztók. A háromféle stratégiát követő nők aránya több szempontból változó. Nemzetközi tapasztalat, hogy minden országban emelkedik a karriert a családi kötelezettségekkel megosztó nők aránya. Ez sokszor nehézséget okoz, főleg a kisgyermekekkel rendelkező nők számára.

Az előadó elmondta, hogy a nők a férfiaknál gyakrabban jutnak el karrierjük stagnáló szakaszába. Ezen azonban legtöbbjük – kellő felkészültséggel – sikeresen felül tud emelkedni. Rávilágított arra is, hogy sokszor az adott szervezet strukturális okok miatt nem tud előmeneteli lehetőséget biztosítani. Ezt szerkezeti holtpontnak, másképpen „üvegplafonnak” hívja a szakirodalom.

Az előadás vége felé a diszkriminációs hatásokról esett szó, mint például olyan kutatási eredményekről, amelyek bebizonyították, hogy a nők esetében a munkaerő-piac nem jutalmazza a magasabb iskolai végzettséget. Egy másik megállapítás szerint a munkában eltöltött évek számának növekedésével párhuzamosan a férfiak jövedelme sokkal jelentősebb ütemben nő, mint a nőké.

Zárásképpen a motiváló tényezőkben felfedezett különbségeket ismertette az előadó, miszerint a férfiakat inkább a jövedelem és a magasabb pozíció, míg a nőket a biztonság, öneltartó képesség és a közösségi megbecsülés hajtja előre.

Papp Bettina

20180417 405

20180417 401 20180417 402